A hangoskodók mindig is imádták a nagy szavakat. Legyen erős érzelmi hatásuk, és legyenek olyan egyszerűek, hogy egy átlag alatti surmónak is jól essen majd emlegetni, a többi surmó előtt villogva a tájékozottságával. Meg persze hogy egyáltalán meg tudja jegyezni.

Ilyen szokott lenni az antiszemitizmus, rasszizmus, zsidógyűlölet, haláltábor. Ha valaki hoz majd még jó szavakat, amelyek nekem most nem jutottak eszembe, azokat pótlólag ideírom.

Ezekkel a szavakkal most az a baj, hogy a migránstémához nemigen passzolnak, meg már egyébként is eléggé elkoptak a mértéktelen használatban. Ráadásul az emberek nagy része, helyes ösztönnel, úgy érzi, hogy nem hiányzik neki egy csomó cigányforma vadidegen alak a szomszédságába. Nem mellesleg a tévéből évek óta azt hallja, hogy az Iszlám nevében egy csomó elborult agyú állat mindenféle mocskos dolgot művel otthon, de most már Európában is. Robbantanak, gyilkolnak, verekednek, ami persze nem kelti fel az emberek szimpátiáját.

Ezeket a híreket minden tévé elmondja, évek óta. A kormányról általában ellenségesen beszélő tévék híradói is. Ha az emberekben már rossz érzések kapcsolódnak ahhoz a szóhoz, hogy "iszlám", arról igazán nem a kormány tehet, de még csak nem is a magyar média, hanem az egész világ.

Ezek után az ember meglátja a tévében a letagadhatatlanul nagy tömegbe verődött, a kerítést rázó vagy átvagdosó idegeneket. Akikről azt hallja, hogy olyan országból jönnek, ahol az Iszlám hite uralkodik, és valóban, ezeknek az embereknek a túlnyomó többsége is muszlim, tehát iszlámhívő. Az "Allahu akbár" kifejezést már nem csak az Egri csillagokban olvassa a pogány török hadseregtől, hanem néhány naponta hallja a hírekben azt, hogy ezzel a fohásszal rohannak a halálba fanatikus iszlámhívők, magukkal rántva sok átlagos európai embert. Ezzel a fohásszal veselkednek neki, hogy megkéseljenek, vagy csak megverjenek embereket. Miért? Mert ellenségként tekintenek a nyugatias civilizációra. Nem alaptalanul, ezt el lehet ismerni, de a bajt tetézi, hogy a hitük, meg a hitüket kihasználó prédikátorok is ezt erősíti bennük.

Eltévelyedett ember esetleg azt mondaná erre, hogy de hiszen ezek a muszlimok gyűlölik a nyugatias civilizációra berendezkedett országokat. Hiszen ölni és meghalni is képesek azért, hogy ártsanak nekik.

Vannak emberek Európában és Amerikában, akik általunk meg nem ismerhető okokból azt szeretnék elérni, hogy az ideáramló, a jussukat elég erőszakosan követelő, mellesleg többnyire muszlim hitű vándorlókat nyakló nélkül fogadjuk be, adjunk nekik mindenfélét, nem utolsósorban szabad mozgást az egész Európai Unió területén. (Pontosabban a schengeni szerződéshez csatlakozott országokban.) Ezek a furcsa gondolkodású emberek mindenféle eszközzel próbálják elérni az átlagemberekben azt, hogy ezt a rohamot elfogadják, és Wilkommen táblákkal, valamint virággal és plüssznyuszikkal köszöntsék a migránsokat. Az eszközök között néha találkozhatunk érvekkel is, de a migránsokat ide kívánók elég türelmetlenek – intoleránsnak is mondhatjuk őket, elővéve az egyik kedvenc hívószavukat –, és elég sok sportszerűtlen vagy egyszerűen szemét módszert is bevetnek.

Ezek egyike a GYŰLÖLET emlegetése.

Azt az érzést akarják kelteni az egész médiavilág által rossz hírbe hozott idegenektől ösztönszerűen tartózkodókban, hogy ők gyűlölködnek. Vagyis helytelen, "nem európai" dolgot művelnek, és rossz emberek, ha nem változtatnak a gondolkodásukon. Hogy ha valaki arra gondol, hogy mégis miért is hiányoznának nekünk ide ezek, akkor villanjon eszébe, hogy ő most gyűlöl, és rossz ember. Nem európai, bár ezt a fogalmat kissé homályban hagyják az emlegetői.

A kormány azt az álláspontot képviseli az EU fórumain, hogy ide nem hiányoznak ezek a migránsok. A kormány által felügyelt szervek folyamatosan adnak tartózkodási engedélyt nálunk valamilyen okból menedéket kérő embereknek, csak nem túl soknak, és nem akárkinek. De a sok (azért annyira azért nem sok) tiltakozó és az EU erőszakos nagyhatalmi politikusai kedvéért a Köztársasági Elnök végül úgy döntött, hogy mindenkinek lehetőséget ad, hogy közvetlenül kikiáltsa a véleményét. A demokrácia elve ezt megköveteli néha, most meg is történik.

A kormány érthető módon abba az irányba akarja terelni az emberek véleményét, amely egybecseng a kormány közös véleményével. A kormányt bármilyen okból nem szeretők pedig az ellenkező irányba. Sőt, egy harmadik irányba is, hátha sikerül megakadályozniuk, hogy a népszavazás formálisan eredményes legyen. Nem formálisan már feltehetően érvényesnek tekinthetjük, de ezt most hagyjuk. Elég szomorú, hogy a kormányt nem szeretők akkor is a kormánnyal ellentétes irányba akarnak terelni bennünket, ha egyébként ők maguk sem örülnének a migránsok ideömlesztésének. Csak azért, mert a kormányt nem szeretik. Ez elszomorítóan buta viselkedés.

Az eszközeik hamar kifogytak, kellett hát egy jelszó.

GYŰLÖLETKAMPÁNY

Azt akarják elhitetni, hogy mi, akik nem örülünk a migránsoknak, gyűlöljük őket. Mert akkor hátha szégyelljük magunkat. A kormány az egyébként viszonylag tényszerű kijelentéseivel nem véleményt sugall, hanem gyűlöletre próbál késztetni bennünket. És mivel az emberek zöme nem akarja, hogy a migránsokat az EU urai a vita lehetősége nélkül idelapátolják – a népszavazás kérdése egész pontosan erről szól! –, a kormány gyűlöletkampánya lám, milyen eredményes, agymosás történt, mindenki érezze magát Orbán Viktor tehetetlen bábjának.

Elmondok hát egy apró történetet a gyűlöletről.

A feleségem a minap (nem vasárnap) egy budapesti áruházban a heti bevásárlást végezte, állt sorban a pénztárnál. A szeme sarkából egy másik pénzár előtt észrevett egy házaspárt, tipikusan olyanok voltak, mint akiket a tévében migránsként látunk évek óta, fejkendős asszony, szakállas férfi, kissé egzotikus arcvonások. Nem rongyosak, nem is jómódúak, hanem csak amolyan átlagos arabforma emberek, akiket persze mindenki gyűlöl. A pénztár előtti sorban ugyan egy-két pillantásnyi szemügyre vétel után senki nem foglalkozott velük, de nyilván csak mindenki álcázta féktelen gyűlöletét.

A feleségem végzett, tolta a kocsit a parkolóba, egyszer csak azt hallja, hogy egy autó dudál. Odanéz, hát ott sétál a házaspár, velük szemben egy nagy autó. A feleségem először azt gondolta, hogy valaki az ellenszenvét fejezi ki a dudálással, a híradókban már láttunk egy ilyen esetet. De egy másodperc múlva tisztázódott a helyzet. Az autós azért dudált, hogy mutathassa, hogy az asszony véletlenül elejtette a vállkendőjét, és nem vette észre.

Gyűlöletkampány folyik, állítólag teljes sikerrel. A valóságban így néz ki az a gyűlölet.

 Mesélje el ezt másnak is.

Frissítés:  (2016.09.29)

Három nap múlva lesz a népszavazás az EU-nak adandó extra hatalomról. Az "ellenzék" kétségbeesett hajrába kezdett. Az egyik nagy ellenség, a Párbeszéd Magyarország párt a szavazás napján kampánygyűlést fog tartani, ami egyébként nemcsak illetlenség, hanem tilos is, csak ők azzal akarnak kibújni a törvény alól, hogy csak "Állj ki az erőszakmentes Magyarországért!" címmel tartanak egy rendezvényt. Igen, mert mi vagyunk az erőszakosak, ugye. Egy újabb hívószó.

Egy másik blogban olvasható ez a pompás példa: "egy olyan kormány mögé, amely emberek, köztük gyermekek vízbe fúlására, háború elől menekülésére mutat tökéletesen érzéketlenséget, rosszabb esetben undorító cinizmust?" Olaszország partjainál rendszeresen tűnnek fel olyan lélekvesztők, amelyekbe olyan emberek szállnak Afrikában a gyerekeiket is magukkal cipelve, akik tudhatják, hogy ha a csónakjuk süllyedni kezd, akkor az olaszok kénytelenek lesznek őket kimenteni. Hogy közben meghalnak néhányan, az a járulékos veszteség, az a lényeg, hogy ő partot érhessen. Ha a gyerek hal meg, majd csinálok másikat. Mi azért vagyunk érzéketlenek, mert nem törődünk velük eléggé. Ha befogadnánk az ide befurakodni próbáló migránsokat, szó nélkül, akkor nem fulladnának gyerekek a vízbe. Logikus, igaz?

"Mire tanít a gyűlöletkampány?", szól egy újabb poszt címe. Egy komment: "Nem érdekel titeket egyetlen menekült migráns illegális behatoló hordatag sem. Nektek olyan mindegy. Ti Orbán ellen hajtotok, idegen pénzen, idegen érdekekért." A válasz erre: "Igen, disznó. Te persze elveszted a segget ami olyan jó meleg hely a fejednek. ... Akár most megnézheted Mussolini vagy Ceausescu halálát. ... Majd megnézzük a gazdádat is. Remélem, minél előbb." Ez a gyűlölet ellen szóló poszt alatt olvasható. Allítólag mi, az Orbánnal most egyetértők gyűlölködünk.

Lásd még:
      A főzelék és a közös képviselő
      A népszavazás érvényes. Csak még nem vette észre.
      Mihez kezdjünk a migránsokkal?
      Mitől menekül a menekült?
      Kerítés – Van jobb ötlete?

Igen, ezt most előre ki lehet jelenteni.

Nem, nem csalásról, Orbán szultán mesterkedéséről, szavazathamisításról, teherautókon szállított tömegekről kell újra vizionálni. Tessék kicsit lelazulni, a dolog teljesen tiszta.

A népszavazás célja általában valamilyen leendő döntés meghozatalának a létező legdemokratikusabb (!) előírása az Országgyűlés vagy a Kormány részére. Azokban az esetekben a népszavazás érvényessége döntő fontosságú szokott lenni abból a szempontból, hogy az általa felszólított döntéshozó köteles-e valamit a megfelelő fórumon megtárgyalni, vagy kötelezve van-e valamilyen döntésre. A dolog jogi ereje mindig kérdéses volt, de a többség egybehangzó véleményét kicsit kínos lenne egyszerűen lesöpörniük az asztalról.

Hát itt most egészen másról van szó. Ön figyelmesen elolvasta, hogy a szavazáson milyen kérdésre fog választ adni? (Mert remélem, hogy értelmes és demokratikus emberként el fog menni, és választ ad az önnek feltett kérdésre.)

Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa ...-t?

Akarja-e ön azt, hogy egy általunk jogi eszközökkel majdnem teljesen befolyásolhatatlan hatalmasság, az Európai Unió valamelyik döntéshozó testülete figyelmen kívül hagyja az ország legmagasabb rangú döntéshozó testületének a leendő határozatát.

De ez a kérdés nem kényszeríti az Országgyűlést semmilyen lépésre. Jogilag nem is ad engedélyt sem nekik, sem a Kormánynak, sem személyesen az ördög cimborájának, Orbán Viktornak semmire. Ez a szavazás egy politikai jelentőségű közös kifejezése egy közös álláspontnak, amelyet a kevéske jogi lehetőségeink erkölcsi támogatásául tudhatna maga mögött az, aki az ország nevében tárgyal.

Lehet, hogy 2018-ban, vagy akár az előtt Orbán és az egész Fidesz eltűnik a süllyesztőben, sosem hallunk többé felőlük, vagy akár börtönbe zárunk mindenkit. De az országot azután is képviselnie kell majd valakinek. Az, aki akkor lesz a miniszterelnök, szintén felmutathatja a most kimondott közös véleményünket. Ha ön úgy gondolja, hogy igen, az EU csináljon velünk, amit akar, hát jó, de ha mégsem, akkor felejtse el azt a hülyeséget, hogy ez a népszavazás Orbán éltetése, mert ez mindössze az EU és Magyarország alárendeltségi viszonyának egy minősítése, Orbán után is, a mindenkori miniszterelnöknek.

Ha Orbán nem létezne, ön akkor is igennel szavazna erre a kérdésre? A miniszterelnökök jönnek-mennek, de az EU marad.

Viszont az, hogy a szavazás eléri-e a törvényhozási kötelezettség előírásához egyébként szükséges érvényességet, az Európai Unió számára teljesen mindegy. Mi őket sem törvénnyel, sem más módon nem kötelezhetjük semmire. Ezért az "érvényességnek" most nincs semmi jelentősége. Az EU döntéshozói testületének megválasztott vezetője, Juncker, és meg nem választott "vezetője", Merkel mondhatják azt, hogy tesznek rá, hogy ezek a kis magyarok mit akarnak, és ehhez mindegy, hogy a részvételi arány vagy az érvényes szavazatok aránya 51% vagy 48% százalék volt. Ez őket nem tudja kötelezni semmire. Épp ezért az "érvényesség" most egy nem létező fogalom. Kár is ezen tovább rugózni.

Mondhatja valaki azt, hogy a népszavazás az Országgyűlést kötelezi. (Orbánt nem, mert ő csak a miniszterelnök, azaz a népszavazást kiíró Köztársasági Elnök által visszavonásig megbízott hivatali vezető.)

De nem, ez tévedés. A népszavazást valamiért nagyon nem szerető emberek között elég sok olyan bukkant fel mostanában, aki logikából nem valami jó, holott ma már tanítják a gimnáziumokban.

A kiírt kérdés most csakis megtiltani tud valamit, de nem az Országgyűlésnek. Ha a szavazáson az "igen"-ek érvényesen győznek, akkor, és csak akkor az ország nevében tárgyaló, valamint az ország nevében az EU döntéseivel szemben jogilag fellépni képes személyek vagy testületek kötelesek lennének tudomásul venni a kényszerített betelepítésről szóló külföldi döntést. A népszavazás "igen" eredménye megtiltaná, hogy fellépjenek a várható vagy meghozott döntés ellen. Megtiltaná, hogy megköveteljük az EU-tól az Országgyűlés erre vonatkozó törvényi felhatalmazásának megvárását és tiszteletben tartását.

Ha ön azt szeretné, hogy a migránsok idetelepüljenek, attól még nem szükséges megengedni az EU-nak, hogy ezt nekünk ők megparancsolják. Az országgyűlés ugyanis hozzájárulhat, hogy a betelepedés az eddigieknél gyorsabban megtörténhessen. Lehet, hogy ezt akkor már indokoltnak vagy hasznosnak fogják találni. De parancsra?

Ha a szavazáson a "nem"-ek győznek, akár formailag érvényes a szavazás, akár nem, akkor a szavazásnak semmilyen jogi ereje nincsen. Az előrejelzések a "nem"-ek győzelmét ígérik, tehát a szavazásnak jogi jelentősége nem lesz. Az érvényességének sem. Akár mondhatjuk azt is, hogy a szavazás érvényes. Hiszen csakis a politikai kifejező ereje számít, mint egyetlen következmény.

Mi ebben a poén? Hát az, hogy ha akár Orbán ellenlábasai, akár a betelepülést pártolók célt akartak volna elérni, tiltást szerettek volna kimondani, akkor az érvényesség elérése mellett kampányoltak volna. Csak úgy látszik, senki sem olvasta el rendesen a kérdést. Most már magukra vessenek.

Frissítés:  (2016.09.16)

Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság mókamester elnöke két napja, amikor honfitársa, a luxemburgi miniszterelnök szétkürtölte vágyát az EU-ból való kizárásunkról (merthogy mi jól megsértjük az "európai értékeket"), hirtelen elmezavarában úgyszólván védelmébe vett bennünket, mondván, hogy hát azért talán mégsem. Olyat is mondott, hogy a menekültek elosztásáról szóló megállapodás valójában önkéntes alapon menne. Másnapra már szóltak neki, és elmondta, hogy nem is, a terv mégsem változott, kapunk egy adag menekültet, ha tetszik, ha nem. Ma az antidemokratikus sajtó (hiszen egy népszavazást megpróbálnak megakadályozni) már azt írja, hogy okafogyottá vált a népszavazás, valamint eredménytelen, érvénytelen, fölösleges.

Hát nem. Ez a bohóc hol ezt mondja, hol azt. A népszavazás megtartásának procedúrája hónapokig tart. Ha ma azt mondanánk, hogy jó, nem is kell a szavazás, akkor majd amikor - érvek és kérés helyett -  megint az őrült pénzbüntetéssel fenyegetnek meg bennünket, akkor majd hirtelen megint tartsunk róla népszavazást?

A szavazást meg kell tartani, és kész. Most mi is a probléma azzal, hogy az emberek kivételesen közvetlenül mondhatnak valamit? Ettől talán fél valaki? A szavazás eredménye másnap meg harmadnap is megmarad, és amikor a velünk akadálytalanul szórakozó nyugati politikusok hintája megint úgy lendül, hogy fenyegetnek, erősködnek, nyomulnak, akkor legalább meg lehet mutatni nekik a demokrácia működésének egy eredményét, egy közös véleményt. A népszavazás fontos, és senki ne hagyja magát lebeszélni róla. Hogy hogyan szavaz, az már az ön magánügye.

Frissítés2:  (2016.09.27)

Az ellenzék annyira fél a népszavazástól, és attól, hogy az emberek nagy része ebben a kérdésben kivételesen egyetért a kormánnyal, hogy még olyan féreg is akad nagy múltú demokrata politikusaink között, aki azt kiabálja, hogy a népszavazás elmarad. Nem, nem marad el, csak pár rettegő idióta szeretné ezt elérni.

Mesélje el ezt másnak is.

Lásd még:
      A főzelék és a közös képviselő
      Gyűlöletkampány
      Mihez kezdjünk a migránsokkal?
      Mitől menekül a menekült?
      Kerítés – Van jobb ötlete?

Allah a megmondhatója, miért, de folyamatosan megy a cirkuszolás a határon felhúzott és még felhúzandó kerítések miatt.

Aki nem csak a Tényekből szívja magába a napi okosságot, emlékezhet pár jókora baromságra e témából. (Aki igen, hát az is.) Kezdetnek előugrott a cilinderből a jó öreg trükk, a haláltáborok felemlegetése. Senki ne értsen félre, én véletlenül sem akarom elbagatellizálni a II. világháború alatt a gyűjtőtáborokba elhurcolt, és ott undorító kegyetlenséggel elpusztított zsidók és mások tragédiáját. Sajnos az emberiség az előtt és az óta is produkált hasonlóan mocskos dolgokat, ezek bármelyike egy életre elégetheti bármely ott járt és azt mégis túlélő ember lelkét.

De ahogy tudjuk, megfigyelhettük, az 'antiszemitizmus' fogalmát nagy előszeretettel kapják elő egypáran – zsidók és nem zsidók – olyankor, amikor egy mással le nem győzhető ellenfelet a csatározást figyelő többi ember előtt akarják nehéz helyzetbe hozni. Épp azért, mert én tiszteletben tartom a haláltáborokban szenvedők emlékét, én rájuk nézve nagyon sértőnek és gusztustalannak tartom, amikor ma valaki az ő akkori szenvedésükből akar hasznot húzni.

A módszer egyébként pofonegyszerű. Ha én holnap egy újságcikkben kijelentem találomra bármelyik közéleti szereplőről, hogy lemészárolta a családját, ellopta az árvaház vagyonát és élő kiscicákat darált le a szomszédos óvoda kertjében, akkor az emberek persze ezt máris kész ténynek tekintik és a szóban forgót megvetésük jeleivel illetik. Ám a jog szerint ő nem rágalmazható büntetlenül, bizonyítékok nélkül, így az állításomért törvény előtt felelek. Nagyon helyes. Ha viszont az illetőről kijelentem, hogy a megnyilvánulásaiból az utóbbi időben bántóan süt az antiszemitizmus, amely mindenkinek "aggodalomra adhat okot", akkor az illető védekezésre kényszerül.

Nos, ezek után nem volt nagy kunszt előkapni az archívumokból fényképeket koncentrációs táborokról, és elhuhogni a jelszót: a kormány készül az új koncentrációs táborok építésére. A sajtó ezt a sunyi dumát persze rögtön szétkürtölte, és a német nyelvű sajtóban beindult a nagy közös aggódás. A német sajtó kimondottan szeret mások antiszemitizmusa miatt aggódni. Ők állítólag már évtizedekkel ezelőtt megbocsátottak maguknak.

Mi volt még? Hát a "pengék állnak ki a kerítésből". A sajtómelós szeret kutyafuttában tájékozódni, főleg ha már más írt a dologról, hiszen az egy csomó időt spórol meg neki. Ha igazán lelkiismeretes, akkor esetleg odaírja, hogy "a ... szerint", aztán kész, mehet bármilyen tévhír vagy ferdítés.

Hát azok a bizonyos pengék, ahogy másnapra már bárki láthatta képeken, nem a kerítésből állnak ki, mint valami horror-akciófilmben, hanem az a szögesdrót a kerítés tetején. A takaros kertes házaknál hagyomány, hogy a drótkerítés tetejére kihúznak egy szögesdrótot is, akinek pedig valahogyan jut kovácsoltvas kerítésre, az lándzsaszerűen kihegyezi a rudak felső végeit. Aki terméskőből vagy betonból épít magának kerítést, az a tetejébe üvegcserepeket foglal. Ez olyan népi hagyomány, nyilván teljesen indokolatlanul maradt fenn. Hát az országhatárt jelző drótkerítés tetejére az illetékesnek volt mersze összetekeredett szögesdrótot tetetni, ami csúnyán összehasogathatja a ruháját, akár még a bőrét is annak az ártatlan járókelőnek, aki épp csak átmászott volna a határkerítésen, ha már arra járt éppen. Az, hogy a jó kis falusi szögesdrót helyett a NATO országaiban, vagyis mindenkinél, aki tőlünk nyugatra van, ezt a sorjás drótvég helyett kis hegyes sarkú lemezekkel díszített típust használják, elég lassan tűnt fel a jónépnek, főleg a sajtónak.

Alatta a kerítés csak egy drótkerítés. A gyerekkori házunk körül ennél valamivel erősebben volt megcsinálva; igaz, azt a MÁV húzta fel, mert vasúti ház volt.

No aztán erre előugrottak a kacagójancsik. Hogy ez a kerítés nem ér semmit, az mászik át rajtuk, aki akar. Minek egyáltalán olyan kerítés, ami legfeljebb pár percet hátráltatja a jószándékú határmászókat. Nos, a zár az ajtóban szintén csak percekkel hátráltatja a betörőt, ez sajnos tény. Ennek ellenére az az érzésem, hogy az ajtót kulcsra szokta zárni mindenki, ha elmegy otthonról. Milyen nevetséges igyekezet, nem igaz? Ha elfelejtjük az ajtót bezárni, akkor képesek vagyunk egész nap idegeskedni miatta, pedig csak pár percet nyerhet vele egy betörő.

Vagy valamiért mégiscsak érdekes?

Sőt, eleve a kerítés is milyen dolog? Mert az, hogy a kert köré mindenki kerítést húz, szemmel láthatólag nem zavarja a bírálókat. Egy ország köré kerítést húzni valamiért csúnya dolognak számít. Talán mert az a terület a bíráló kertjén kívül van. Másé. Ott már nem neki okoz gondot egy fosztogató.

Már írtam: a viták egy részét talán megmagyarázná, ha sikerülne kiderítenünk, hogy valaki a saját országát sajátjának érzi-e. Mert ha ő csak egy teleknyit, lakásnyit birtokol az országból, a többi pedig másé, akkor talán értem, hogy miért nem izgatja magát annak a háborítatlansága miatt. Az ország nem az enyém, hanem másé, elsősorban Orbán Viktoré, hát teszek rá, ha oda valaki rossz szándékkal lép, úgyis én is odahordom már a szemetet jó ideje. Így már érthető.

Nem nemzetieskedés kell, jóember, ne görcsölj, hanem csak annyi, hogy értsd: neked az országod többi részére és mások segítségére is szükséged van az élethez, hát legalább egy kicsit védd.

A határon rendes esetben járőr cirkál. Az a pár perc, amit a kerítés leküzdése jelenthet, néha éppen elég ahhoz, hogy a járőr felfigyeljen a mozgolódásra. Egy kerítés ennyit tehet. Ez a feladata. A védekezésre berendezkedett államok, hadseregek, rendőrségi ellenőrzési pontok képessége mindig annyi volt, hogy valamilyen akadályokat tettek le a megvédendő vonalra. Ezek közül még az aknazár a leghatásosabb, de a világ humánus, és megígértük egymásnak, hogy azt többé soha.

Ja, az előbbi kép egyébként az USA mexikói határán készült. Kicsit erősebb, mint amilyen 2015-ben, az első hullám megállításakor a miénk volt, de nekik évtizedek óta van idejük pofásítgatni a kerítéseiket, egyébként is, nekik legfeljebb az ENSZ szólhat be, azt meg lazán leintik, az USA vétójoggal rendelkezik az ENSZ-ben.

A járőrözés kevés? Tényleg az. Az USA – "land of the free" – nem átallja a határát kerítéssel, infrakamerás megfigyeléssel és járőrökkel őrizni. A Texas rangers, talán nem mindenki tudja, a Texas állam déli határán, a legtöbb Mexikóból induló határsértő által ostromlott övezetben cirkáló határvadász egységeket jelenti. A határszakasz rettenetesen hosszú, az ember ott is kevés, ezért az marad, hogy ha a határövezetben nyomokat találnak a porban, akkor megpróbálják azokat követni, és elfogni a behatolókat. Rengeteg munkával és kétséges eséllyel. De azért rendíthetetlenül próbálkoznak ezzel, nem értik meg, hogy az okosok szerint fölösleges, mert a határsértők egy részét még így sem tudják elfogni. Feloszlathatnák az egészet, és az így megspórolt pénzt igazán fordíthatnák a négerek és latínók integrációs programjaira vagy kutyamenhelyekre. Hülyék ezek az amerikaiak.

Hallom ám ezt gyakran. A kerítés nem állítja meg a bevándorlókat. A migránsok egy része a kerítés ellenére is be tud jutni. Igen, ez így van. A védelem nem tökéletes. És, akkor most teljesen szüntessük meg a védelmet? Ezt komolyan gondoltátok?

Miért kell kerítés egyáltalán? Kutyamenhelyekre – magyarul életfogytiglani szigorított kutyafegyházakra – nálunk is el lehetne költeni azt a pénzecskét. Nos, itt jön a következő móka. Átjöttek emberek a határon, ahol akkor még nem volt kerítés. Elkapták őket. Erre ők azt mondták, hogy nem is tudták, hogy ott van az országhatár. És mit tesz erre a szabad és demokratikus világ? Nem, nem körberöhögi és seggbe rúgja őket, hanem ügyvéddel, szakértői véleménnyel, szabályosan lefolytatott tárgyalással kell valószínűsíteni, hogy ezt a baromságot valótlanul állítják. Hát ekkor merült fel az első igény arra, hogy mégiscsak kellene valami az államhatárra, legalább jelzésszerűen. Próbálkozhatnánk egy krétavonallal is, csak azt elmossa az eső.

Néhány ember képtelen elviselni azt, ha nincs igaza, és kitalál mindenféléket a vérig sértett egója gyógyítgatására. (Amivel aztán kinevetteti magát, és még mérgesebben kezd vagdalkozni.) Ilyen beszólás volt az is, hogy a kormány hazudik, a kerítés nem állította meg a migránsokat, csak elterelte Horvátország felé. Hát igen. Szóval nem jöttek ide be, ahogy az eredetileg a tervük volt, hanem elmentek. Nekem ennyi pont megfelel. A többi országot megvédeni nem mi fogjuk.

Vannak, akik nálunk már azt sem tudják, mi az a határ. A határmezsgye fogalma már ősidők óta ismert, átláthatóvá tett sávot jelent egy határon, ahol nehéz a határt átlépőnek megbújnia, és emellett megoldja azt a vitás kérdést is, hogy pontosan melyik fűszálnál is van a határ. Ezen a sávon belül, ennyi. Nálunk a határmenti földeket már régen eladták, ezért sajnos az államnak "durván" meg kellett küzdenie azért, hogy egy kitakarítható övezetet szerezhessen a leendő kerítés innenső oldalán, mégse kelljen már minden sétakor bekopogtatni a földtulajdonoshoz, hogy szabad-e átmenni a szántó végiben.

De a határ, amikor pár évtizede még komolyan vették, a kerítés – ósdi marhaság – két oldalán egy felgereblyézett, 10-20 méter széles sáv volt, amelyen még a veréb is látható nyomot hagyott. Nem volt kérdéses, hogy járt-e ott valami. Aztán jött a szabadság, a határokat egyik helyen megszüntették, a másikon jelképessé tették, és most újabb költségek árán újra fel kell találni és kiépíteni.

Van valami, amit piszkosul nem értek. Miért mulatságos, hogy a kerítés gyenge? A határkerítés, vagy az annak leendő helyén úgyszólván jelképesen kihúzott "gyalogsági drótakadály" – a GYODA, a natúr szögesdrót, ami alatt nincs kerítés – nem állítja meg a határsértőket. A Kelet-Berlin és Nyugat-Berlin közötti határon betonkerítés volt, felszólítás nélküli halálos lövések leadására feljogosított fegyveres őrséggel. Ez ma már ciki volna, az amerikaiakéhoz hasonló masszív védvonal építésére nincs pénz, de mégiscsak kell valami. Nem túl erős, de mégiscsak valami.

Azoknak, akik azt szeretnék, hogy a migránsok ellenőrzés nélkül, kedvükre lépjenek az országba, a kerítés nyilván nem tetszik. Ők, ha akarják, megpróbálhatják megértetni velünk, hogy miért is lenne jó nekünk, ha ezeket a jövevényeket hagynánk letelepedni. De a többi embernek miért mulatságos, hogy jobb híján, ennyi idő alatt, ennyi pénzből csak egy vékonyka kerítésre futotta?

Van egy egészen különös emberfajta nálunk. (Biztos, hogy máshol is.) Akik Orbánutálásban élik ki fájdalmaikat. Ha ezeket az embereket éppen akasztanák, és Orbán megpróbálná a nyakukra feszülő kötelet elvágni, de nem sikerülne neki, akkor ezek boldogan nevetgélnének, hogy hogy felsült a diktátor csúti cigány. Mert ez a boldogság mindent megér, hehehe.

Egyébként azért is ilyen a kerítés, mert ennyit sikerült kiharcolni a bármikor bármi okból boldogan belénk rúgó Nyugati Demokráciák folyamatos ugatása közben. Nálunk már 2015 februárjában is naponta legalább több tucatnyi idegen lépett be az országba illegálisan, de még májusban is csak annyit sikerült elérnünk, hogy az Európai Bizottság elismerje, hogy tényleg vannak itt határsértők. Aztán jött két hónapnyi fölösleges civakodás és késlekedés, a liberális sajtó haláltáborozott, a Nyugat aggódott és szankciókat emlegetett, végül július végén eljutott a helyzet odáig, Orbán Viktor folyamatos tárgyalása, magyarázkodása, győzködése és kötéltánca eredményeként, hogy végre nagyobb nemzetközi balhé nélkül elkezdhettünk egy kevéske szögesdrótot húzni az államhatárra.

Ami után megérkeztek a korábban emlegetett fényképek a haláltáborokról, drótakadályba gabalyodott madárkákról, meg persze a felülmúlhatatlan népi humor is aratni kezdett.

Az igazi bohózat akkor kezdődött, amikor a kitűnő osztrák kancellár kimondta a varázsszót. Magyarország kerítéseket emel, "transzportokat" indít, majd becsapva az utazókat leszállítja őket valahol. És hogy mindez "a legsötétebb időket idézi a kontinensünkön". És így tovább, heteken át. A régi trükk, megbeszéltük.

Aztán híre jött, hogy az eredetileg állítólag Münchenbe indított migránsszállító vonatokat még a német határ előtt megállítják, nem sokkal később pedig az osztrák kormány "technikai építési munkálatokat" indított a szlovén–osztrák határon.

Ön mit lát a képen, éppen mi épül az szlovén–osztrák határon? Nos, ha ön hebehurgya, csökevényes és európaiatlan módon erre azt vágná rá, hogy ez egy kerítés, akkor óriásit téved. Ez ugyanis, kérem szépen, egy kapu. Oldalsó szárnyakkal, azért, hogy az a szabadság felé igyekvőket a megfelelő irányba terelje. Igen, ezt szintén az osztrák kancellár mondta, aki, mindettől függetlenül, azóta már lemondott. Annyi esze nem volt, hogy kimondja: tévedtem, visszavonom, tényleg kell kerítés, a rend fenntartására. Inkább nevetségessé tette magát a fél világ előtt. Mert ezen a marhaságon már a magyar ellenzéki sajtó is röhögött.

No persze az osztrák kerítés a szabadságba irányít, ellenben a magyar kerítés kizárja Európából a menedékkérő szerencsétleneket, falat emelünk a szabadság elé. Meg ilyenek. Az a nagy baj ebben, hogy ez még mai is mondogatja néhány faagyú majom. Merthogy szívesen felejtik el, hogy a kerítésen kapuk is vannak, nálunk is. Úgy hívják őket, hogy határátkelőhely. Amikor Horgosnál egy eltökélt, pár tucat fős, látszó módon szervezett banda betondarabokkal dobálta a határállomáson őrt álló magyar rendőröket, akkor a szélsőségesen ostoba, Faymannhoz hasonlóan inkább a nevetségességet választó sajtó nem szívesen ismerte el, hogy onnan 2 (kettő) kilométerre nyitva áll egy határátkelő, kifejezetten a migránsok érdekében előkészítve, várják szeretettel a befogadásért folyamodókat. Ezt az átkelőt pedig átmenetileg lezárták, hiszen a csődület, majd a zavargás lehetetlenné teszi a biztonságos, rendezett beléptetési ügyintézést. Fél óra séta, és ott várja a háború és a sors üldözöttjeit a szállás, étel, védelem, és ott el lehet kezdeni a papírmunkát, amit egész Nyugat-Európa megkövetel tőlünk, tekintve hogy a schengeni szerződés értelmében elszámolással tartozunk azzal, hogy kit engedtünk be a szabadság földjére. Igen, bennünket egy nemzetközi szerződés kötelez a pontos adminisztrációra.

Persze a képen látható két eltikkadt vándor nem akart semmi rosszat, csak a "csalódottságukat" fejezték ki, amiért a határt ott zárva találták. És a magyarok milyen csúnyák, még le is spriccelik őket. Szerbia egyébként másnap nyilvánosan kifogásolta, hogy Magyarország területéről a Szerb Köztársaság területére spricceltek a rendőrök vízágyúkkal. Komolyan. Arról, hogy a szerb oldalon egyetlen rendőr sem tűnt fel, amikor támadók kövekkel dobálózva próbálták áttörni az országhatárt, már kussoltak. De aztán ez a sokadik hülyeség elsikkadt az események között.

A liberáns sajtót nem értem. Ha eszük lenne, elismernék a rosszat ott, ahol az nyilvánvaló. Ez a csürhe csak egy csürhe és kész. Elmondhatták volna azt, hogy közben a másik átkelőhelyen egypár ember békességben bejelentkezett, és elhelyezték őket magyar területen, átmeneti szálláson, amíg bejelentik és elbírálják a menekült státusz elismerésére vonatkozó kérelmüket. Ha az ellenzékiek nem csinálnának magukból hülyét, akkor amikor legközelebb valamire azt mondják, hogy az a jó példa, ott vannak a jó migránsok, tessék megnézni őket, úgy az emberek meghallgatnák őket, azok is, akik nem rögeszmés ellenségei a kormánynak.

A rendes ember ugyanis bekopogtat és köszön, ha segítséget kér valakitől, és nem berúgja az ajtót, és nem hazudik össze mindent, ha megkérdezik tőle, hogy ki ő és honnan jött.

Az elemzők szerint újabb hullám érkezése várható. Vagy igaz ez, vagy nem. Ha nem jönnek olyan migránsok, akik illegálisan, ellenőrzés, bejelentkezés nélkül próbálnak behatolni a schengeni szerződés által meghatározott, kontinensnyi területre, szerencsétlen módon épp nálunk, akkor a kerítés már jól van úgy, ahogy van, végül is enni már nem kér.

De ha tényleg jönnek, sokan, és bennünket szerződésszegésre próbálnak kényszeríteni, mert engedély nélkül, azonosítatlanul akarnak belépni az országba, akkor valami akadály kell. A szabály szerint a migránsokat ellenőriznünk kell, nincs mese. Ámde a beözönlőket valahogy csak rá kell bírni arra, hogy álljanak meg egy kicsit, és mondják el, kik ők, honnan jöttek, mit akarnak. Vannak, akik szerint a kerítés erre nem jó. Nemcsak nem elég, hanem nem jó. Lőni rájuk egyelőre nem kellett, hálistennek, a kerítésbe áramot vezetni nem szabad, aknásítani nem szabad, de valamivel meg kell akadályoznunk, hogy bárki berohanjon, kedvére.

Mi lenne a jó megoldás?

Mi lenne az, amit a kormányt okkal vagy ok nélkül kritizálgatók hajlandóak lennének elfogadni? Lehet arról beszélni, hogy jó-e, ha ezek az emberek ide bejönnek, de egy dolog biztos: nekünk nem szabad őket ellenőrzés nélkül beengedni. Nem csak a józan ész alapján, nem is az ország saját érdekében, hanem Európa érdekében, az erre hozott szabálynak engedelmeskedve. A Dublin III néven emlegetett rendeletben az Európai Bizottság, néhány egyéb szervezet ajánlásait figyelembe véve, előírja, hogy ha mi engedtünk be egy menedékkérőt az EU-ba, aki aztán innen továbbmegy, és a menedékkérelmét elutasítják ott, ahol végül azt beadta, akkor az illetőt ide küldik vissza, aztán csináljunk vele, amit akarunk. Ennek feltétele, hogy a belépéskor regisztráljuk őt a nemzetközi számítógépes nyilvántartási rendszerben.

Ha csak bemásznak a kerítésen, akkor ezt nem tudjuk megtenni. Ha elbontjuk a kerítést, és hagyjuk, hogy az jöjjön be, aki nem szégyell, akkor sem tudjuk megtenni. De meg kell tennünk, kötelezve vagyunk rá.

Hogyan, hm? Valakinek van jó ötlete?

Frissítés:

A kormány 2016. szeptemberében bejelentette, hogy a magyar–szerb határszakaszon a kerítést korszerűsíteni kezdi, világítást telepít a határsávra, és jól járható, helyenként szilárd burkolatú utat épít a kerítés mentén, segítve a határvédelmi egységek mozgását.

Hozzáteszem: Ez nagyon helyes. De halljunk majd arról is, hogy az ott szolgáló emberek pihenőhelyiségeinek állapota és az őrszolgálatosok ellátása is túllépte a háborús helyzetben elfogadható mértéket.

Lásd még:
      A főzelék és a közös képviselő
      Gyűlöletkampány
      A népszavazás érvényes. Csak még nem vette észre.
      Mihez kezdjünk a migránsokkal?
      Mitől menekül a menekült?

Lásd még:

      A főzelék és a közös képviselő
      Gyűlöletkampány
      A népszavazás érvényes. Csak még nem vette észre.
      Mihez kezdjünk a migránsokkal?
      Kerítés – Van jobb ötlete?

A kérdés valódi kérdés, azokhoz, akik a migránsok befogadását szeretnék elérni. Valódi válaszokra volna szükség.

A migránskérdésnek sok eleme van. Nem lehet mindet egyszerre megtárgyalni.

Sok ember jött, és még sok ember akar jönni. Egy részük otthon nyomorban élt. A zűrzavart terroristák is kihasználták a határokon való ellenőrizetlen átjutásra. Sokan eltitkolják a múltjukat, a személyazonosságukat. Sokan vannak azok is, akik nem a határátkelő pontokon jönnek be, és kérnek menedéket, hanem a határon illegálisan jutnak át, és megpróbálnak eltűnni. A kerítés önmagában nem tarthatja vissza a behatolni akarókat.

Ezek tények, de ez mind legyen most háttérbe tolható. Vannak, akik egészen erőszakos megnyilvánulásokig is elmennek azért, mert azt szeretnék, hogy a kormány tegye könnyebbé a Közel-Keletről és Afrikából érkező emberek belépését, magyarországi letelepedését.

Akkor most képzeljük el, hogy teljesül a kívánságuk, és bejönnek azok, akik magukat menekültnek érzik és nevezik. Az a kérdés, hogy az emellett kardoskodók szerint mi lenne velük a teendőnk, mi lenne a befogadás következő néhány lépése. Fogadja őket be az állam? Ez a gyakorlatban mit jelentene? Kapjanak lakást, ellátást? Pontosan mi lenne a migránspártolók igénye?

Engem most nem érdekel, hogy ki mikor honnan mennyit lopott, milyen mutyi, elmúlt hány év, Gyurcsány, Orbán, diktatúra. Hagyjuk azt is, hogy miért lenne tőlünk vagy bármelyik európai országtól elvárható az ide érkezők befogadása. Hagyjuk a kulturális különbségeket, vallást, közbiztonságot, történelmi múltat. Lépjünk túl rajta. Tegyük fel, hogy akiket befogadunk, nem terroristák és nem is bűnözők.

Mi lenne a reális cél a migránsok befogadásával? Mi benne a jó nekünk, akik már itt élünk?

Hány ember befogadását tartanák megfelelőnek?

Mi lenne a befogadás módja? Válogatás nélkül, vagy foglalkozás, életkor, akármi alapján szelektálva?

Milyen ellátást kellene a befogadottaknak nyújtani? Mit várhatunk el tőlük cserébe?

Miből kell mindezt kifizetni? Én azt mondom, hogy másra sincs elég pénzünk, nemhogy erre. Aki megterhelni szeretné az állami, önkormányzati, egyházi, pártfelekezeti, uniós, humanitárius, horgászegyleti költségvetést, az legyen szíves megmondani, hogy abban hol van a fedezetre szükséges összeg.

Itt az alkalom, meg lehet győzni a migránsokat nem kívánókat, a bizonytalanokat, a mérlegelni akarókat. Jöhetnek az érvek, süketelések és ellenérvek.

Lásd még:

      A főzelék és a közös képviselő
      Gyűlöletkampány
      A népszavazás érvényes. Csak még nem vette észre.
      Mitől menekül a menekült?
      Kerítés – Van jobb ötlete?