Tárgyaljunk végre értelmesen.

Migránsozó

Mitől menekül a menekült?

2016. szeptember 04. - Androsz
   

A migráns-ügyben vannak, akik azt hangoztatják, hogy mennyire megéri nekünk, ha a Közel-Keletről és Afrikából ideáramló, segítséget vagy segélyt váró embereket befogadjuk. Hogy miért is érné ez meg nekünk annyira, és hogy vajon miből kellene az egy ideig biztosan meg nem térülő ráfordításokat előteremtenünk, egy másik posztban ki lehet tárgyalni. Jó lenne, ha valaki végre megmutatná azok igazságát, akik a befogadásért tüntetnek.

Itt ne erről beszéljünk, hanem arról az aspektusról, amikor nem éri meg nekünk. Hiszen olyanok is sokan vannak, akik azon dühöngenek, hogyan lehet a többi ember ilyen érzéketlen, és miért nem osztják meg első szóra az ételüket és hajlékukat az itt fészket rakni akaró jövevényekkel. Megtudjuk ilyenkor, hogy a történelemben már miféle nemes példák voltak a befogadás emberi gesztusára, meg hogy mi, magyarok is hogy kihasználtuk azt, amikor bennünket fogadtak be Amerikában, esetleg máshol.

Rendben, akkor beszéljünk az emberi gesztusról, humánumról, érző szívről. És arról, hogy ez mennyire lehet kötelesség.

Logikailag az egyik szélsőséges eset az, hogy ide idegen be ne tegye a lábát, teszek rá, hogy miféle bánata van, oldja meg maga. A másik szélsőséges eset az, amire, megdöbbentő módon, a Németországból származó felvételek szerint egy kisebb tömeg élő példát is adott: Wilkommen. Szervusztok, idegenek, gyertek beljebb, nem kérdezünk semmit.

Nem hiszem, hogy paranoiásnak kellene tartanunk azt, aki természetesnek tartja az idegenektől való óvakodást. A lelkes (és szabad) sajtó naponta áraszt el bennünket olyan hírekkel, amikor valaki közel férkőzött egy másikhoz, és megölte, kirabolta, meglopta, megverte, megfenyegette, becsapta. Ezek után kellene szívünket átható bizodalmat éreznünk olyan emberek iránt, akikről nemcsak hogy semmi közelebbit nem tudunk, hanem abban is biztosak lehetünk, hogy még ebben az országban, de még a kontinensen is idegenek. A törvényeket, szokásokat, nyelvet, felfogást illetően. Arról nem is beszélve, hogy egy jókora részük megpróbálta eltitkolni a valódi nevét, személyi adatait, korábbi lakóhelyét, anyanyelvét, mellesleg pedig úgy jöttek ide, hozzánk, leendő befogadójukhoz, hogy az országhatáron vagy követelték a befogadást, vagy egyenesen be is törtek az országba, engedély nélkül.

Ezeket a tényeket azért kellett felidéznem, mert aki tőlünk ezeknek az embereknek a befogadását várja, annak értenie kell, hogy a józan ész és az élettapasztalat alapján teljesen őrült ötlet a "Wilkommen" jelszavát hirdetni. Épeszű ember nem rohan, hogy ellenőrizetlen idegeneket eresszen be a lakásába, országába.

Ha már itt tartunk: a civakodás egyik okozója akár az is lehet, hogy az itt élők egy része nem érti a hasonlóságot a lakás és az ország között. Manapság divat a hazát becsmérelni, tüntetőleg világpolgárkodni. (Hontalankodni?) Lehet, hogy aki a migránsok befogadását várja, annak az ország csak egy idegen terület, nem az ő világához tartozik, és bánja ő, hogy ott mi is történik.

A józan ész az ellen szól, hogy a migránsokból egyetlen olyan embert is beengedjünk az országba, akiről nem tudjuk legalább hinni, hogy tisztességes, csak nyomorult ember. Ennek a posztnak az alapgondolata szerint gyakorlati hasznot sem várhatunk a befogadásától, az volt a másik poszt.

Akkor viszont a nagy kérdés: Miért kell őket befogadnunk? Miért kell?

Egy időben az ún. ellenzék szószólói ragaszkodtak ahhoz, hogy az ideérkezőkre automatikusan a "menekült" szót használják. Erről aztán nemcsak ők, hanem az egész nemzetközi sajtó is leszokott. Azért, mert nehéz volt állandóan magyarázkodni azért, hogy mi elől is menekülnek ők.

Menekülni lehet politikai üldöztetés elől, bár akkor felmerül az a történelemben számtalanszor szerepet kapó kérdés, hogy egy ország, és az ő hatalmi szervei elől megszökő embereket befogadó másik ország viszonya hogyan is maradhat békés. A mai Nyugat ezt a kérdést meg tudja oldani azzal, hogy az "üldöző" országokat Amerikával lebombáztatja, majd ők is odaküldenek pár száz katonát, akik segítenek a helyieknek az újjáépítésig a rendfenntartásban.

Mi ezt a metódust kevéssé tudjuk alkalmazni, mivel Amerika szarik ránk. Ráadásul mivel mi a szélén vagyunk a mai Nyugat által uralt európai területnek, bíznunk kell abban, hogy hozzánk nem valami közeli, esetleg szomszédos országból menekülnek.

Magyarországon a Rákosi-korszak alatt sokaknak kellett értelmetlenül félni, hát az 56-ban egy pillanatra megnyíló kerítésen át magyarok is elmenekültek. Először őket is táborokba terelték, nyilvánvalóan, aztán valahol vagy befogadták őket, vagy nem. Főleg igen, mert kitűnő politikai propaganda volt a szovjet világból menekülőket mutogatni. Ez a haszon, megtámogatva a feltörekvő gazdaságú nyugati országokban támadt munkaerőigénnyel, elég volt ahhoz, hogy nekünk helyet adjanak. Tőlünk tényleg sok tanult, tudós ember is ment nyugatra, elsősorban Amerikába, amit érthetően ők sem bántak.

Menekülni lehet a háború elől is. Értem én, de a Közel-Keleten, amióta élek, egyfolytában háború van valahol, erről mindig gondoskodtak a világ politikai és katonai nagyhatalmai. Észak-Afrika kicsit kínosabb dolog, mert az már határos Nyugat-Európával, de a fekete-Afrika diktátorai és puccsista tábornokai jól elszórakoztatják egymást azóta, hogy a gyarmatosítók levették róluk a kezüket.

A világ elég nagy részén van háború. Háborúban élni rossz. Tudom. Mert mondják. Én először szovjet, aztán amerikai háborús filmeken nevelkedtem - kevesebb köztük a különbség, mint ahogy azt pár komcsizó fiatal hiszi -, és bizony csak kevés esetben próbáltak arra nevelni engem, hogy a háború nem dicsőséges és tüzes, hanem fetrengés a koszban, éhezés, és rettegés attól, hogy jönnek az akármilyen katonák. Mert a gyakorlatban szinte mindegy, hogy milyen katonák. Nagyanyám mesélt arról, hogy a világháborút hogyan vészelték át, és ők végül is átvészelték. Ha akarom, kicsit el tudom képzelni, hogy a háború nagyon rossz.

De miért kell nekem ezen tipródnom?

Vannak, akik azt mondják, hogy ha Szíria háborúzik valami talán már általuk sem ismert okból Törökországgal, azért nekem rosszul kell éreznem magamat. Ezzel ellentétben én leszarom. Mert messze van, sosem jártam arra, nem is fogok, nem ismerek onnan senkit, egyáltalán az a vidék annyira kiesik az én világomból, mint Atlantisz. Ki az, aki gyorsan tud három várost mondani Szíriából? Nekem annak idején aggódnom kellett (volna) Kubáért, Chiléért, Angoláért. Most pont ugyanannyira érdekel Szíria.

A demagógok azt panaszolják, hogy az ide menekülők jelentékeny része katonakorú férfi, hát menjenek haza, és vívják meg a háborújukat. Nekünk is megvolt a saját háborúnk, nem jött ide a kutya sem, hogy segítsen rajtunk, nekünk. Az a gond, hogy a demagógoknak igazuk van.

Menekülni lehet a nyomor elől is. A nyomornak van olyan foka, amikor nincs mit enni, egyáltalán nincs, semmi. Tudjuk, hogy Írországban viszonylag rövid idő alatt három millió ember éhen halt. Az USA befogadott egy csomó ír menekültet. Más országokkal is történtek nagy rosszak, onnan is menekültek sokan, egy részüket befogadták valahol, egy részüket nem.

És most vannak, akik azt mondják: annak idején azokat befogadták, most mi fogadjuk be az "arabokat". Hát van egy nagy különbség: az írek, magyarok, többiek annak idején dolgozni mentek a másik országba. Mert a boldogulásnak számukra természetes módon az volt az útja.

Meg tudná mondani valaki, hogy Németországban az elmúlt egy évben hány migráns vállalt munkát? Megjegyzem, ha jóval többen jelentkeztek volna, mint ahányan végül is kaptak, az megkérdőjelezné azt az állítást, hogy a német gazdaságnak égető szüksége van a migránsokra, mert várja őket a sok munka. Én azt hallottam, hogy a munkavállaláshoz segítségként felkínált német nyelvtanfolyamokra csak alig mentek el.

Merkel nemrég számon kérte a szakminiszterén a migránstömegek foglalkoztatásának gyengécske alakulását. Hiszen ő nem ezt ígérgette a világnak, döngetve a mellét. A miniszter azt mondta, hogy ezeket nem tudják használni semmire.

Mindezek után engem jól legorombít néhány ember, hogy miért is nem akarom ezeket az embereket szomszédomnak. Miért nem adok szállást, ételt nekik, miért akarom tudni a múltjukat. Miért várom el tőlük, hogy most, hogy sikerült elmenekülniük az otthoni üldözés elől, a háborúból, kínzó nyomorból, várják ki a sorukat olyan táborokban, ahol kapnak szállást, ételt, és háborútól sem kell félniük. Miért tiltakozom az ellen, hogy az ország, a város a mindig hiányt mutató költségvetésből, gyakorlatilag a tök üres pénzesládikából ezeknek az embereknek az eltartására fordítson. Pontosítsunk: miért is tiltakozom az ellen, hogy az állam, az önkormányzat további adósságokba verje magát azért, hogy ellátást adjon azoknak az idegeneknek, akik otthon nyomorogtak, esetleg háború pusztít náluk, és ezért idejöttek.

Egy ismert magyar politikus és családja egyszer "befogadott" néhány menekültet. Kaptak finom vacsit, puha párnát, nyugodt álmot. Egy éjszakára. Kaptak egy ízelítőt abból, hogy milyen lenne, ha jól élhetnének. Másnap mehettek. Megkóstolhatták, miféle jólétben nem lesz részük soha többé. És voltak, akik ezt a cinikus ganéságot jótettként ünnepelték.

Akkor most szeretném kérni az ide tévedőket, hogy döntsék el, ők mit tennének a helyemben. Nem azt, hogy mit várnak el tőlem, hanem ők mit tennének. Sőt, mit fognak tenni. Hiszen az emberbaráti jóakarat akkor ér valamit, ha arra mi magunk mutatunk példát. De nem ám csak addig, amíg ott vannak a firkászok.

   

 

Lásd még:

      A főzelék és a közös képviselő
      Gyűlöletkampány
      A népszavazás érvényes. Csak még nem vette észre.
      Mihez kezdjünk a migránsokkal?
      Kerítés – Van jobb ötlete?

A bejegyzés trackback címe:

http://migransozo.blog.hu/api/trackback/id/tr3311674103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.04. 08:29:45

Az elemzésem szubjektív, és nem teljeskörű, de talán eléggeé leíró. Először a menekült, utána a migráns.

a) Kezdjük a negatívval: Lopott, rabolt, embert ölt, és menekül oda, ahonnan úgy sejti, hogy nem kell visszatérnie felelősséget vállalni. -> Fejbe kell lőni a határon, vagy jobb esetben visszaküldeni, de leverni rajta a szállítási költségeket. Utálom a sz*rházi alakokat.
b) Menekül az előzőek oktalan feltételezése miatt, és próbálja magát meghúzni valahol, ahol biztonságban tudja magát addig, amíg tisztázódik az ártatlansága. -> El kell helyezni egy elkülönített táborban kijárás nélkül, amíg utánna nézünk a dolgainak.
c) Menekül politikai okokból (ilyen volt nálunk is), és kénytelen új hazát keresni. -> Elbánás az előbbi pontnak megfelelően.
d) Menekül háború, éhség, esetleg éhezés okán elkövetett kisebb stiklik (kiflilopás) miatti bosszú elől. -> Táborba küldeni, ügyét kivizsgálni, eredmény szerint eljárni.

Abban, hogy a menekültek között, hogyan tegyünk különbséget, leginkább a beleélés módszere segíthet. Ha én lennék menekült, és valóban nem lenne más választásom, akkor a lehető legalázatosabban próbálnék a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani a szembejövő hatósági személlyel. Ha azt mondja/mutatja, hogy amit épp teszek, azt ott nem szabad, akkor sűrű elnézéskérés közepedte érdeklődnék, hogy hogyan lehet másképp. Ha nincs takargatnivalóm, mert úgy gondolom, hogy oda érkeztem, ahol már nem kell rettegnem, akkor nem tétováznék felfedni a személyazonosságomat, hiszen nem követtem el semmit, csupán a hazámban garázdálkodó csúnya milicisták állítják, de egy békés ország úgy sem dől be nekik. Másrészről viszont, ha csupán menekültnek adom ki magam, de valójában csak migráns vagyok, aki szennyes módon anyagi okokból, vagy politikai okokra hivatkozva, de valójában kalandvágyból lépett le otthonról, akkor olyan körülményeket teremtenék, hogy lehetőleg esély se legyen a kilétem megállapítására. Hogy hogyan festenék küllemileg? Ha menekülnék, valószínűleg olyan ruházatom lenne, amilyenből épp válogatni lehetett a legutóbbi segélyponton. Lenne rajtam valami textil, valószínűleg valami lábbeli is, de nem valószínű, hogy lenne tabletem, okostelefonom, mert ezek nem szükségesek a túléléshez. Ha valahogyan mégis rendelkeztem volna korábban ilyesmivel, már régen eladtam volna, hogy ételt vegyek belőle a velem menekülő családtagjaimnak.

A migránsok nem alapvető létfeltételek miatt kelnek útra, ezért azokat nem osztályozom. Nem érdekel, hogy a szakmai ismereteit bővítené, vagy autóval járna, vagy meg akarja mutatni, hogy neki nagyobb háza lesz. Az ő esetükben nem lehet szempont a megértő gondoskodás. Vannak törvények, be kell tartani, mert mi, akik itthon vagyunk, mi is betartjuk. Ha a törvények lehetővéteszik, hogy az ügye szabad utat kapjon, akkor kérje, ha nem, akkor meg próbálkozzon másutt. Ha fel tud dobni olyasmit, amire szükségünk van, akkor jöhet, ha nem, nincs üzlet.

Tovvábbmenve. A menekülő mindig együttműködő, mert ki van szolgáltatva, ezért ott lépi át a határt ahol szabad, úgy lépi át ahogy szabad, oda megy ahová mondják, és akkor beszél, ha kérdezik, mert ugye ő kér, és attól várja a segítséget, akitől kérte. A menekülő nem követel bebocsátást, a menekülő nem tüntet, mégkevésbé dobálózik, eszébe sem jut stírölni, még kevésbé leteperni a befogadó ország népének nőtagjait. A menekülő köszönve visszaadja a vizet, ha nem akarja meginni, és nem dobálja szanaszét a palackokat, nem veri szét a szállásokat, nem rongálja meg a járműveket, stb. Aki így viselkedik, azt kérdezés nélkül ki kell zavarni a határon kívülre. Ez nem előítélet, ez józan helyzetfelismerés. Vagy olyan nagy szükség van nálunk egy nagyobbacska agresszív hordára? Én ezt vitatnám.

És van itt még egy alapvetés, amit szeretnek elfelejteni. Mivel a menekülő nem a jólétet keresi, csupán a menekülés okát szeretné távol tudni, és annak megszüntével visszatérne, vajon mit keres a magyar határon, miután át kellett lépnie legalább 3-4 békében élő ország határát, míg ideért. Talán odáig is utánnuk nyúltak otthonról, vagy mi olyan erős ország vagyunk, hogy az említésünktől is rettegés rázza meg a hazájuk katonai vezetését, bármelyik oldalon is álljanak? Ez azért még megérne egy misét.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.09.04. 17:47:56

@F.M.J.: "Fejbe kell lőni a határon, vagy jobb esetben visszaküldeni, de leverni rajta a szállítási költségeket."

Ezek közül nyilván csakis a középső lehetséges. Csak akkor itt máris elkezdődik a politikai szócséplés, hogy hová is kell visszaküldeni, illetve - és nekünk ez még fontosabb - kiket lehet kötelezni a visszafogadásukra. És ebbe a szócséplésbe mi is beszállunk, nyilván, hiszen nem mi akarunk az utolsó lenni a tornasorban. Orbánnak van sok hibája, bűne is talán, de ezért a harcért én hálás vagyok neki, eddig megmentett bennünket egy csomó gyanús ingyenélő kötelező társaságától.

Valóban a menekülésről szóló történetek rendre megbuknak azon, hogy az ide vezető út vége felé már olyan országokon jöttek keresztül, ahol nyugodtan kérhették volna az oltalmat, de nem kérték. Nem kérték, mert hallottunk volna arról, ha kérték volna, de például a szerbek elutasították volna azokat. A szerbek egyébként is szépen elsunnyogták ezt az egészet, a Horgosi csata idején nyugisan elnézegették, hogy szerb területről egy csürhe ostromolja a magyar határzárat. Szóval szerencsénk, hogy a "menekülők" a jó magas segély reményének irányába menekítették egy szál életüket, mert a vita itt könnyen elmérgesedett volna.

"A menekülő mindig együttműködő."

Hát ez az. Ezt lehetne talán szelektálási alapként is venni.

"még kevésbé leteperni a befogadó ország népének nőtagjait"

Sajnos ez zavaros ügy. Valamiért ezen a ponton mindenki elkezdi maszatolni a dolgokat. Kik voltak, hányan, hol, mit is csináltak pontosan, ennek az összegzése valahogy nem szokott sikerülni. Ki ezt mond, ki azt. A nehézséget talán az is nehezíti, hogy a helyszín hivatalnokai mellébeszélésre vannak kényszerítve. Nem csak a diktátor-miniszerelnök tud ám erre kényszeríteni, ha valaki megakadt volna ennél a barázdánál. A téma nyilvánvalóan kényes, hiszen a nők erőszakolása nemcsak a jó szándék és az ellátásért járó hála hiányát jelzi elég erősen, hanem a kulturális összeférhetetlenség makacs tagadóit is nehéz helyzetbe hozza.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.04. 21:01:09

@Androsz: „Ezek közül nyilván csakis a középső lehetséges.”
- Természetesen nem kell szó szerint venni. Persze el tudnám képzelni a határzár dekorálását keresztüllőtt és száradó migránsokat ábrázoló viaszfigurákkal úgy 5-6 kilométerenként gondolatébresztőnek, de ez más kérdés.

„Csak akkor itt máris elkezdődik a politikai szócséplés, hogy hová is kell visszaküldeni „
- Én még mindig abból az alapvetésből indulok ki, hogy menekült, vagy csak migráns. Ha migráns, akkor tárgyaljunk. Mit ajánl, hogy viselkedik, nekünk mindez kell-e, és milyen feltételekkel? Ha menekült, akkor életbe lépnek a humanitárius szempontok, amíg tartja is magát a státuszához tartozó feltételekhez, és viselkedésmintákhoz. Ebből levezetve, a menekültet már kellően kitárgyaltam korábban, a migráns viszont maga viseli saját tetteinek súlyát. Meg kell kérdezni, hogy honnan jött. Valamit fog mondani, és mivel nálunk itt magyarhonban az a törvény, hogy akár a négernek is elhisszük, hogy norvég, hát visszavisszük oda, ahova tartozónak vallotta magát. Ha hazudott, hát így járt és pont. Nehogy nekünk kelljen rosszul éreznünk magunkat, mert egy idegen be akart csapni. A technikai részletek tekintetében lehet esetleg tárgyalni a szomszéd békés országgal, hogy rajta keresztül toloncoljuk be oda, ahova saját maga szerint tartozik. Megéri akár fizetni is érte, mert ez lenne a kevesebb költség. Hozzáfűzném, hogy azokról a migránsokról beszélünk, akik valahogy bejutottak már, vagy csak utóbb derült ki róluk, hogy valójában nem is menekülnek, mert amúgy be sem kell engedni, és nincs probléma. Hozzájuk csapnám még a menekültszállásokon antiszociális viselkedést tanúsítókat, illetve követelőzőket is. Otthon hisztizzenek!

„ezért a harcért én hálás vagyok neki, eddig megmentett bennünket egy csomó gyanús ingyenélő kötelező társaságától.”
- Eddig rendben is van, és talán alakul valami a németeknél is, mert nekem az sem tetszik, hogy azok meg az ostoba kancalárjuk miatt tömegesen költöznek hozzánk. Igaz, hogy össze sem lehet hasonlítani a műveltségi szintjüket, de mint korábban írtam, nem bízom olyan emberekben, akik érdekből hagyják el a hazájukat. Nekik most épp előrehozott választásokért kellene tüntetniük, vagy ha másképp nem megy, megpuccsolni az országvesztő vezetésüket, és nem sz*rbanhagyni azokat, akiknek nincs módjuk elmenekülni a migránsok elől. Nem általában a németekkel van bajom, hanem ezzel a felfogással.

„a Horgosi csata idején nyugisan elnézegették, hogy szerb területről egy csürhe ostromolja a magyar határzárat.”
- Ez valóban egy érdekes helyzet volt, bár én annyira nem húznám rájuk a vizes lepedőt. Részint ott rendőrök voltak műszaki védelem nélkül túlerővel szemben. Másrészt valójában a magyar kormány logikáját sem értem a történetben. Míg a szerb oldalon értelem szerűen rendőrök voltak, mert az ott ugye szerb terület, és belbiztonsági kérdés, nálunk miért nem katonák voltak, mert részünkről ugyan ez a helyzet határvédelmi kérdés. A katonaságra tartozna, mert azokat azért tartjuk, hogy védjék a hazát, annak határait. A rendőrt azért tartjuk, hogy vigyázzon a belső törvényes rendre. Itt megint az alapvetésekkel van a probléma, és még lesz is, mert ha nem úgy használjuk fel a lehetőségeinket, ahogyan azokat célzottan létrehoztuk, akkor abból káosz lesz, visszaélés és támadási felület.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.09.05. 20:27:49

@F.M.J.: "visszavisszük oda, ahova tartozónak vallotta magát. Ha hazudott, hát így járt és pont."

:-D

"Megéri akár fizetni is érte, mert ez lenne a kevesebb költség."

Sajnos a tárgyaló fél (Szerbia és Románia, első körben) majd felsrófolja az árat, gondolom. A törökök is fél éve cicáznak az EU megbízottjaival, és nem tartanak sehol.

"Míg a szerb oldalon értelem szerűen rendőrök voltak, mert az ott ugye szerb terület, és belbiztonsági kérdés, nálunk miért nem katonák voltak, mert részünkről ugyan ez a helyzet határvédelmi kérdés."

A szerb oldalon nem volt egy árva fakabát sem. A határ közelében a rendőrség kitette a buszon odaszállított migránsokat, megmutatták nekik, hogy merre van a határ, oszt "zbogom". Hogy a határon a migránsok bontani kezdték a betont, és dobálták vele a magyar oldalon állókat, az őket nem hozta lázba.

A magyar oldalon nem lehetett katonaságot bevetni. Már így is ment a süketelés az ellenségtől, hogy fegyverrel tartják vissza a menedékkérőket, pengék állnak ki a kerítésből, és síró asszonyokat lehetett mutatni közben. Az éppen szolgálatost. Végül is ezek a rendőrfélék is derekasan állták az ostromot.

Megjegyezném, hogy én azt hittem, a miniszter és a törzskar jutalmakat oszt közöttük, ezzel szemben még tisztességes pihenőhelyük sincs. Ez szemétség. Ráadásul hülyeség, mert ezek fizetett alkalmazottak, a lojalitásuk sem fog a végtelenségig kitartani, és most újra (még mindig) szükségünk van rájuk.

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2016.09.06. 06:44:40

@Androsz: "Sajnos a tárgyaló fél (Szerbia és Románia, első körben) majd felsrófolja az árat, "
- Talán nem voltam elég világos. Én nem a mi határainkra gondoltam, hanem az általuk megjelölt ország határára. Ha pl. azt mondja, hogy algír menekült, akkor Tunéziára, vagy Marokkóra. Annyiba biztos nem kerülne, mint az eltartásuk + okozott károk + személyes sérelmek.

"A törökök is fél éve cicáznak az EU megbízottjaival, és nem tartanak sehol."
- Kettőn áll a vásár. A törököké (szót alkotok) kéregdemokrácia, az EU-é pedig kirakat. Két hülye egy pár. Már régen fel kellett volna ismerniük, hogy a másiktól olyasmit akarnak, ami annak komoly problémát okoz. Egyszerűen nem kellene erről a témáról tárgyalni. Ha az EU-nak nem csak pofája volna, hanem következetes kiállása a tagországok érdekében, akkor egyszerűen be sem tudnának lépni a legkülső határokon. Amennyibe eddoi kerrült az egész migránsbalhé, többszörös határvédelmet lehetett volna építeni akár tengerit is. Helyette tárgyalgatunk, és nézzük, ahogy elárasztanak bennünket a sáskák. Szánalmas.

"A szerb oldalon nem volt egy árva fakabát sem. "
- Nem voltam ott, igazad lehet, bár nekem mindenféle felvételekről úgy tűnt, hogy voltak ott egyenruhás személyek, de bizonyosan nem katonák, mert az azért egyértelműen szokott látszani.

"A magyar oldalon nem lehetett katonaságot bevetni. Már így is ment a süketelés az ellenségtől, hogy fegyverrel tartják vissza a menedékkérőket,"
- Na és! Valamiért mindig kritizálnak, de sosem jobban, mint ahonnan vissza lehet táncolni néhány figura visszavonásával. Az EU valódi hatalmi ágai sosem fogják megbocsájtani, hogy nem fizetjük az IMF hitelek kamatait, meg Ennikék helyett Erzsébet-utalvány van. Amikor a franciák tényszerűen szétverték Calaisnál a rohamrendőrökkel a "menekülttábort", akkor egyetlen könnycsepp sem esett a szegény migránsokért. Ennyit a hiteles kritikákról.
Nem a rendőreink elszántságát akartam vizsgálni, nem csalódtam bennük, csak az elveknek ennél nagyobb teret adnék. Határvédelem=katonaság, rendvédelem=rendőrség,

"Megjegyezném, hogy én azt hittem, a miniszter és a törzskar jutalmakat oszt közöttük, ezzel szemben még tisztességes pihenőhelyük sincs. Ez szemétség. "
- Teljesen egyetértek.

"ezek fizetett alkalmazottak, a lojalitásuk sem fog a végtelenségig kitartani"
- Értem az álláspontod, de nem értek vele egyet. Ez nem jövedelmi kérdés. Ha már nem lesznek elegen, mindannyiunknak oda kell mennie INGYEN, hogy legyen hol élnünk holnap is!

Untermensch4 2016.09.16. 23:04:36

@F.M.J.: A menekült ügye is tud kacifántos lenni. Amikor nagyapám és a nyolchónapos várandós nagyanyám menekültek lettek, a nagyfaternak annyi információja volt hogy bajok lesznek abból hogy beválasztották a munkástanácsba, függetlenül attól hogy ő nem is jelentkezett erre csak jó embernek ismerték a szavazók. És nem tudtak semmit arról hogy a vasfüggöny mögött mi van (de megkockáztatták hogy nem az agitprop "népnyúzó, gonosz imperialisták stb". Amikor a menekülttáborban voltak, nem nagyon volt jó ötlet várni (jött a tél, 8.hónap...) ezért nagyfater keresett munkát izibe. Bizonyítani nem tudta volna hogy üldözik, később rokonok küldték neki a releváns újságcikkeket.
Viszont lényeges hogy menekültként a szülés előtti stresszel együtt is együttműködőek voltak, nem pedig agresszívak.